1.fejezet: Szobatárs

Íme itt az első fejezet, remélem tetszeni fog! Jó olvasást!;P

- Megérkeztünk! –Kiáltotta hátra a sofőr, kizökkentve a Miamitól 2000km-re lévő otthonomnál járó gondolataimból.
Elhúztam a busz ablakának kék függönyét és megnéztem az új helyet, ahol lakni fogok. Magas, legalább öt emeletes, sötét bézs színű épület elé kanyarodtunk be. Két nagy, kétszárnyas üvegajtó vonzotta magára a figyelmem.
Ezek tényleg ennyire megbíznak az itt lakó diákokban? Kétlem, hogy egy hétnél tovább épen maradnának.
- Leszállás! –az idősödő férfi megnyomott egy gombot a kormány mellett, mire kinyílt a busz három ajtaja, hagyva, hogy beáramoljon a frissítő oxigén. Viszont kikapcsolta a légkondicionálót, így megérezhettük Florida fullasztó hőségét.
Körbepillantottam. A diákok többsége pihent, aludt. Nem csodálom. Reggel 6 óta úton vagyok. Mindannyian valahonnan repülővel érkeztünk a miami reptérre. Onnan kb. egy órája utazunk busszal.
Hulla fáradt vagyok. Én is próbáltam a repülőn álomba esni, de borzasztóan zúgott, lehetetlenség volt. Aztán amikor átszálltunk a buszra, eluralkodott rajtam az izgatottság. Eszem ágában sem volt aludni. Végig a koleszos életemet tervezgettem, és hálát adtam az égnek, hogy mellém nem ült senki. Nem nagyon volt kedvem elviselni valamelyikük horkolását, vagy sírba kergető fecsegését.
Mellékesen mikor felszálltam a buszra és megláttam a fiúkat, reményem porrá zúzódott. Abban bíztam, hogy csak lányok lesznek, ám tévedtem. Megijedtem, hogy mik fognak itt történni. Hormontúltengéses fiúk és kalandra éhes lányok összezárva egy kollégiumban, alig pár felnőtt felügyelete mellett.
Mikor a sofőr már a mikrofonba harsogta, hogy ideje lenne kiszállnunk, felkaptam az oldaltáskám és a walkmenemet, majd leszálltam és kikerestem a csomagtartóból a kávészínű bőröndöm és az olajzöld, művészeti kellékekkel teli hátizsákomat. Elvégre ez egy neves művészeti iskola, ahova ösztöndíjat nyertem.
Hiába voltam kicsit kétségbe esve, a gondolat, hogy a Floridában fogok tanulni, nem messze a tengertől, valósággal felpezsdítette a vérem. Hirtelen nem is voltam olyan fáradt.
Felszaladtam az egyik kétszárnyas ajtóhoz tartozó lépcsőn, és beléptem rajta. Picit csalódtam. Melankolikus üresség fogadott. Egy hosszú folyosó, a végén nagy, műanyag ajtó, rajta az „étkező” felirat.
Két oldalt újabb ajtók. Ahogy végigsétáltam a lépteimtől visszhangzó folyosón, olvasgattam a táblákat: Gazdasági iroda; Nevelői szoba; Gyengélkedő; WC; Kollégiumi pszichiáter; Tanulmányi iroda; Könyvtár majd lépcsőház és a lift.
Visszafordultam és az információ feliratos ajtón bekopogtam. Akkor lépett be a nagy üveg kapun egy borzas fiú.
Benyitottam és nagy meglepetésemre a szoba nem volt üres. Egy harmincas éveiben járó, szemüveges nő ült az íróasztalnál és anélkül, hogy felnézett volna a számítógép monitorjáról, megkérdezte:
- Miben segíthetek?
Oda léptem.
- Isabella Swan vagyok! Ösztöndíjjal érkeztem ide, Torontóból. Megtudhatnám a szobaszámom?
- Persze! – valamit leellenőrzött a gépen, majd végre rám emelte barna szemeit. -216-os szoba. Az 5. emeleten van. –kiszedett az irathalmok közül négy papírlapot, szétterítette a pulton, és mutogatni kezdett. –Ez a tanév menetrendje, egy térkép az iskoláról, és az odavezető útról, a kötelező olvasmányok és a szükséges eszközök listája. Ja, és itt van a könyvtári kölcsönzéshez szükséges jegy, és a házirend. –odaadott még egy vastag könyvecskét és egy műanyaggal bevont kártyát. Gyorsan a táskámba süllyesztettem őket. Mikor már indultam volna, újra megszólalt a nő.
- Sajnálom, ezt még elfelejtettem! Erre szükséged lesz az étkezőben, ha enni akarsz.
Elvettem az asztalról a rózsaszín kártyát, hogy a zsebembe csúsztassam és sarkon fordultam.
Hát ez a nő, ma nagyon szétszórt!
Akkor szöget ütött valami a fejemben, ezért visszafordultam.
- Na de hol a kulcs? Hogy jutok be a szobámba?
A nő elsápadt és nagyon szégyellte magát. Felállt, hogy leakassza a kulcsot, majd sajnálkozva átnyújtotta.
- Elnézést, nem figyeltem eléggé oda.
- Van még valami? –biztosra akartam menni. Nem nagyon volt kedvem az 5.-ről leszaladgálni, ha eszembe jut valami.
A titkárnő feltolta a szemüvegét és gondolatban végigment a teendőin, majd megnyugodott, hogy mindent átadott.
- Nincs! Elégedetten elmosolyodott, és visszaült a székére.
Az kijárat felé lépdeltem, de amikor a kilincs után nyúltam, az ajtó eltávolodott, én pedig elvesztve az egyensúlyom neki vágódtam az éppen belépni igyekvő borzas fiúnak.
Hátraesett, én meg rá.
Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Fülig pirulva néztem a srác arcába. Így közelről nézve, rájöttem, hogy nem is kócos, csupán a lazán felzselézett haja keltette messziről ezt a hatást.
A fiú, észrevéve zavarom, elmosolyodott. Szemlátomást nagyon tetszett neki a helyzet.
Végre sikerült összeszednem magam, és megpróbálkoztam egy bocsánatkéréssel:
- Bo… bocsánat! Nagyon sajnálom! Irtó béna vagyok! Tényleg bocs!
- Ugyan! Semmi baj! –helyes volt a mosolyával, de engem valahogy nem hozott lázba. Viszont még jobban elvörösödtem, ahogy rájöttem, tulajdonképpen rajta fekszem. Valószínűleg ezt értette félre, mivel még szélesebb vigyorra húzódott a szája. Kapkodva lekecmeregtem róla.
Mikor már mindketten álltunk, sugárzó mosoly kíséretében kezet nyújtott.
- Szervusz! Mike Newton vagyok! Örülök, hogy megismerkedtünk!
- Isabella Swan vagyok! –nyújtottam oda én is. –Én nem örülök annyira a találkozásnak. Főleg így.
- Hatásos bemutatkozás volt, nem mondom, de nekem határozottan tetszett.
Jól vettem le, hogy éppen flörtölni próbál velem?
Miközben mi még mindig kezet ráztunk, becsoszogtak a többiek is.
Elég hülyén nézhettünk ki, ahogy ott álltunk percekig még mindig kezet fogva. Ő vigyorogva, én pipacspiros fejjel. Ráadásul elálltuk az iroda ajtaját.
Már rengetegen morgolódtak körülöttünk, mikor egy apró termetű, fékezhetetlenül göndörödő, sötét hajú lány Mike mellé állt és rám köszönt.
- Hello! –miután végigmért, és nyugtázta, hogy nem jelentek veszélyt Mike-ra, hozzá fordult. –Örülök, hogy barátkozol, Mike! Nekem is bemutatnád?
Én azonnal vettem a lapot. A csaj szerelmes Mike-ba, vagy már járnak is.
-Öhm, persze. –végre elengedte a kezem, és bemutatott. Az alacsony lányt Jessicának hívják, és kicsit sokat jár a szája. Jessica legnagyobb csalódására, Mike csak barátként tekint rá.
Remélem nem velem kerül egy szobába!
Megkértek, hogy várjam meg őket, amíg elkérik a kulcsokat.
A titkárnő nekik még azt is megmondta, hogy ki lesz a lakótársuk. Először valami Angelát emlegetett, Jessica mellé, mire a csaj felvisított. Amikor meg Mike-nak mondta, hogy a szobatársa Eric lesz, szegény kicsit letört, és nagyot sóhajtott. Úgy tűnik, nem egy élmény vele lakni. Furcsálltam, hogy nekem nem mondta a lakótársam nevét, de reméltem, csak azért nem, mert nekem nincs. Ez a gondolat csöppet megnyugtatott.
Miután ezt elintézték, beszálltunk a liftbe és együtt mentünk fel, de ők már a 3.-on kiszálltak, így a további 2 emeletet egyedül görcsölhettem végig.
Csak abban reménykedtem, hogy tényleg nem osztanak mellém senkit, vagy ha mégis, akkor nem egy locsogós libát.
Kinyílt a lift és egy ugyanolyan folyosó tárult elém, mint a legalsó szinten, csupán itt nyüzsögtek a diákok. Mindenki ismerkedett a szobatársával, vagy a szomszédjával.
Láttam egy csókolózó párt, akik hevesen tolattak be a 213-as szobába, ám szerencsétlenségükre az ott lakó már beköltözött és nagyot nézett, ahogy a fiú kihámozta a szobatársát a pólójából.
- Héj! –kiáltott fel, mire a pár megdermedt.
Nem igazán érdekelt a folytatás. Kiléptem a liftből és a szobaszámokat kezdtem el figyelni.
Hamar ráakadtam az enyémre a folyosó hátsó felében. Ott már csak ketten voltak.
Mikor megláttam a 216-os számú ajtót, megnyugodtam, hiszen zárva volt. Majdnem az utolsó szoba.
Ha beköltözött volna már valaki, biztos ő is kíváncsi lenne, hogy kik mellett lakik.
Rátettem a kezem a kilincsre, és amikor éreztem, nem akad el a zár, betoltam az ajtót.
Reményem azonnal elpárolgott, ahogy megláttam a meztelen felső testű szobatársam.
Mikor meghallotta, hogy bejöttem hátrafordult, és én belenéztem gyönyörű, kíváncsiságtól égő fekete szemeibe. Nagy hiba volt! A szívem meglódult, és nem csak azért mert félmeztelen volt.
Akkor pillantottam meg őt először.

Nos, hogy tetszett? Szeretném tudni a véleményeteket!
Dobjatok meg pár megjegyzéssel! Köszike ^^