6.fejezet: "Lidércnyomás"

Itt a friss! Azt hiszem, ez egy szórakoztató fejezet.De döntsétek el ti! Jó olvasgatást!^^

A nap hátralévő fele lidércnyomásnak ígérkezett, mikor a sárga kisbusz leparkolt egy hatalmas bevásárlóközpont előtt. Csak ültem egy helyben és az ülésbe kapaszkodva vártam, hogy csoda történjen, és köddé váljak.
Ana nyitotta ki bosszankodva az ajtót, mikor már mindeni kiszállt, csak én ültem ott úgy, mint aki karót nyelt.
- Mi van Bella, odaragadtál?
Választ várt, de mivel csak egy könyörgő pillantást helyette, nevetve folytatta:
- Na ne viccelj! Komolyan ennyire beszartál pár fürdőruhától?
Durcás képet vágtam.
- Én megvárlak benneteket itt!
Ezüsthajó barátnőm már nyitotta a száját, hogy valami csípőssel visszavágjon, de Tyler félretolta.
- Hagyjad, majd én! - komoly képpel, vészjóslóan megmozgatta az ujjait a levegőben, majd egyre közelebb vitte hozzám, és elkezdett csiklandozni.
Az elején úgy csináltam, mintha meg sem érezném a virgonc ujjakat az oldalamban, de nem sokáig bírtam. Végül visítva, csorgó könnyel ugrottam ki az autóból.
- Ügyes volt! - Ana adott egy pacsit neki, bezárta az autót, aztán öles léptekkel elindult a legközelebbi automata ajtó felé.
Eric és Tyler lefogták a kezeimet, Jessica pedig hátulról tolt, segítve a többiek aljas tervét. Keményen tiltakoztam. Úgy éreztem, elég erős vagyok ahhoz, hogy kiszabaduljak és elmeneküljek. Kinéztem magamnak egy, a közelben parkoló taxit. De valljuk be: Vak remény volt!
Rettentő hőség volt, igaz a zuhé egy kicsit enyhítette a forróságot, de a hosszú gatyában kezdtem megsülni. Szerencsére az áruházban volt légkondi. Egy idő után, mikor már nem kapálóztam, a srácok elengedtek, de Jess erősen belém karolt, a másik oldalamon meg Mike lépkedett vigyorogva, túl közel hozzám. Csak remélni mertem, hogy a göndör hajú nem veszi észre.
Egyszer csak Angelát láttam előjönni a hátam mögül. Róla egészen megfeledkeztem. Anahoz lépdelt, és ha jól hallottam egy pár boltot ajánlott neki.
Fogamat csikorgattam keserűségemben.
Áruló!
Amíg az első üzlethez értünk, új taktikát eszeltem ki.
Készségesen bemegyek bármelyik butikba, és úgy teszek, mint aki beletörődött a sorsába. Aztán amikor a rucikat mutogatják nekem, visszautasítom őket, azzal az ürüggyel, hogy nem tetszenek. Úgysem tudnak rávenni, hogy megvegyem! Ahhoz mégiscsak én kellek! Zseniális terv!
De a próbafülke részt nem tudtam kicselezni. Valamennyire én is kíváncsi voltam rá, hogy hogy állnak rajtam.
- Mégiscsak megjött a kedved a vásárláshoz? - kérdezte Ana mosolyogva, mikor látta: a saját lábamon megyek be az üzletbe. De tudta, hogy készülök valamire.
- Igen - mormoltam az igazsághoz híven.
Szívesen vásárolgatok... pólókat, kíséret nélkül.
Hamar kerítettek nekem egy olyan fürdőruhát, amire egyből azt vágtam rá: - Nem!
- De miért? - siránkozott Jessie. - Ha lenne az én méretemben, megvenném!
Csalódottan pislogott a sötétpink bikinire. Megforgattam a szemem.
- Legalább próbáld fel! - nyüstölt Eric.
Végül beadtam a derekamat, de a próbafülkéből semmi pénzért ki nem tettem volna a lábam.
- Bella, jól vagy? Már legalább 10 perce benn vagy. Bella! - kopogtatott Angela aggódva. A többiek újabb darabokat vadásztak nekem.
Kis hallgatás után megszólaltam: - Én ebben nem megyek ki!
- Bella! Ne légy gyerek!
- Ez... annyira... alig takar belőlem valamit! - nyafogtam végül. Az ajtóra szerelt nagytükörben nézegettem magam. Szorosan tapadt rám, és nagyon is tetszett nekem. De csak a ruha! Ami benne volt, az nem!
Jess volt az a szemtelen, aki bejött, és véget vetett a dolognak.
- De hát ez tök ló áll! - hápogta.
- Hadd nézzem én is! - Eric simán csak úgy átnézett az alacsony fülke fölött, és bekukucskált. - Wow! Ez tényleg király!
Már épen le akartam tolni, amiért leskelődik, de már hívta is a másik lököttet: - Mike, ezt nézd meg!
Drága barátnőm - akit akkor szívem szerint megnyúztam volna - kituszkolt a fülkéből. Nem győztem takargatni magam.
A társaság elismerően csodált meg benne, én meg egész testemben belepirultam.
Egyedül Ananak nem tetszett.
- Szerintem nem illik a bőréhez - mondta, és megmutatott egy másikat. Fekete-fehér csíkos volt, felül pánt nélküli. Hamar visszautasítottam.
Ebben a boltban még felpróbáltam egy szivárványosat, de a fehér, cukorka mintás után, inkább kisétáltam az üzletből.
A fürdőruhából csak a színes cukorkák látszottak. A fehér rész szinte beleolvadt a bőrömbe. Rosszullét kerülgetett az után, hogy láttam mennyire sápadt vagyok.
A következő ruhaboltban már felszabadultabb voltam, kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy a barátaim látnak melltartóban is akár. Sokat felpróbáltam, amíg Angela meg nem találta nekem a tökéleteset: Mély kék volt, olyan mint a két részesek, de a bugyijából két csík ment mellszélességben a nyakamig. A mellem vonalában a két csíkot egy ezüstkarika kötötte össze.
- Angela! Te egy isten vagy! - kiáltott Ana.
Szó nélkül bevonultam a próbafülkébe, és felpróbáltam. Elállt a lélegzetem. Finoman simult hozzám, és túl sokat sem mutatott. Ez határozottan tetszett, és jól éreztem magam benne. Olyannyira, hogy meg akartam venni.
Érdekes módon az 1. gondolatom az volt, hogy Edwardnak vajon tetszenék-e benne. Gyorsan kivertem a fejemből a dolgot.
Úgysem merném felvenni... - gondoltam.
Kidugtam a fejem a függöny mögül és 6 kíváncsi szempár nézett vissza rám. Kibújtam a függöny mögül, és lassan körbefordultam előttük. Ana elismerően bólintott.
- Jól van, akkor mehetünk is! Még egy csomó másik üzletbe be kell néznünk!
- Várj! Én nem mondtam, hogy meg is veszem! - tromfoltam le. - Nincs rá pénzem!
Attól féltem, ha megveszem, kísértésbe esek, és kimegyek holnap velük a tengerbe.
Végül is megvettem. És még vettem pár rövidnadrágot, ujjatlan topokat, és két könnyű nyári ruhát. Mikor mentünk kifelé az utolsó butikból, megláttam az üvegén egy ráragasztott lapot: "Üresedés miatt, fiatal munkaerőt felveszünk!"
- Pillanat! - mondtam izgatottan kis társaságunknak, és visszarohantam az eladó pultjához. - A munkára szeretnék jelentkezni!
A rágózó lány unottan felnézett az újságjából.
- Hány éves vagy? - kérdezte vékony hangon.
- Szeptemberben leszek 17.
- Be tudsz jönni holnap 7-kor? A műszakod 2 tart. Te lennél a délelőttös.
- Persze! - mosolyogtam bizalmatlanul. Arról inkább nem tájékoztattam, hogy már az 1. nap várhatóak lesznek kisebb katasztrófák.
De mindegy ez most. A pénzre szükségem van!
- Fel vagy véve! - mondta.
- köszönöm! Hello!
Elégedetten sétáltam ki a többiekhez. A napom többi része is remekül telt. Ahhoz képest, hogy azt hittem szörnyen fog sikerülni, egészen jól szórakoztam.
Amikor felmentem a szobámba, hogy lerakjam a cuccaim, majdnem összeestem a melegtől. Nyitva hagytam az ablakom, és a tikkasztó hőség beömlött rajta. Szinte menekültem le a partra, a többiekhez. Ott legalább mozgott a levegő.
De bezzeg átöltözni most sem volt eszem. - bosszankodtam magamban.
A srácok úgy tervezték, hogy holnap 2 után kezdik el a tanítást... görcsbe ugrott a gyomrom, és félelemmel telve vártam a másnapot, amíg én a lányokkal ültem a homokban, a fiúk pedig, megpróbáltak kacsázni a vízen.
Tűnődve figyeltem őket, és újra elcsodálkoztam, hogy nekem tényleg van egy szoros baráti társaságom...
Akkor vajon miért voltam mindig egyedül Torontóban? És vajon mért utál ennyire a Cullen fiú?
Már megint Edward... Bella, verd ki a fejedből!
Mike többször is rácáfolt a sejtésemre, hogy azért viselkedett Edward úgy ahogy, mert esetleg kellemetlen a szagom. Gyakran telepedett mellém, is ilyenkor, mint egy véletlenszerűen szorosan a derekam mögé csúsztatta a kezét és közel húzódott hozzám. Egyszer meg is jegyezte, hogy finom illatú a hajam.
Ana is elárult egyet s mást, ami csak furábbá tette a szememben a Cullen családot, mikor nála aludtam. Az én szobámban lehetetlen volt megmaradni, és Ana megengedte, hogy nála maradjak éjszakára.
- Tényleg nem zavarok? - kérdeztem vagy már ezredszerre, a nagyobbik ágyra telepedtem.
- Bella! Ezt most komolyan gondolod? Még egy ilyen kérdés, és kizavarlak! - sóhajtotta.
- Sajnálom! - lehajtottam a fejem, mert éreztem kezdek az idegeire menni.
- Most meg ez! Ezért nem kell bocsánatot kérned, csak fejezd be! - türelmetlensége ellenére a hangja kedves volt.
Amíg tusolt, elrágódtam rajta, hogyan kérdezzek rá a Cullen témára, aztán csak kiszaladt a számon:
- Mondd csak! Edward Cullen mindig ilyen mogorva? - nem mertem a szemébe nézni, mert féltem kiolvas belőle valami olyat, amit magam sem akartam tudomásul venni.
- Látom téged is megbabonáztak! - vihogott, bevallva saját gyöngeségét.
- Olyan gyönyörűek! - leheltem sóvárogva.
- Na igen! Az nem kifejezés, hogy mennyire! - mondta ábrándozva, aztán visszatért a kérdésemhez - Hát, őszintén Edward soha nem szokott mogorva lenni. Mindig nyugodt. Olyan általában, mint a testvérei. Hidegek és közömbösek... de mégsem nagyképűek! Viszont az első napon - láttam, ahogy végig futott a hátán a hideg - a szeméből düh szikrázott. Még soha nem láttam ennyire zaklatottnak. Sajnálom, hogy először nem a nyugodtságát láttad. Akkor igazán észveszejtő! Bár nekem a szőke jobban tetszik!
- Aha - még mindig nem néztem rá - és nem tudod, miért hiányoznak? Ha már beköltöztek... Eltűnt a cucca a szekrényből! - motyogtam, de biztos voltam benne, hogy meghallja. Nem tudom! Ez az 1. év, hogy kollégium működik a sulinkhoz. De gyakran eltűnnek. Elmennek kirándulni pár napra. Az apjuk felmenti őket. Egyébként, honnan tudod hogy kipakolt? - kíváncsiskodott, én pedig magamat átkoztam. hogy kikotyogtam.
- Mert egy szobába osztottak minket - elpirulva sütöttem le a szemem, mert eszembe jutott az a pár másodperc, mikor megláttam a szobában.
Szuper! Most garantáltan nem tudom kiverni a fejemből gyönyörűen vad arcát egy darabig.
Ana a száját tátotta önfeledten.
- Mázlista!
Na? Hogy tetszett? Most hamarabb került fel az új feji, mert lehet hogy holnap nem ülhetek géphez, szóval felraktam ma! remélem nem baj :D